Király Lajos üvegnegatívon őrzött fotói

Múzeumunk fotógyűjteményének különleges része az a közel 1000 db üvegnegatívon őrzött felvétel, amelyet Király Lajos tiszaföldvári fényképész készített a 20. század első felében.

Király Lajos 1886. június 8-án született Tiszaföldváron, egy földműves család második gyermekeként. Már korán felfigyeltek kivételes rajztehetségére. 13 éves korától Budapesten tanult és dolgozott. Kezdetben hentesnek készült, később szobafestő inas lett belőle. Az inasiskolában egy tanára – látva kiváló érzékét a rajzhoz – rávette, hogy jelentkezzen a nagybányai festőakadémiára. 1903-től tanult Nagybányán, a híres művészettörténész Lyka Károly szárnyai alatt. Az akadémiát 1906-ban végezte el, ettől kezdve festőként és restaurátorként is dolgozott. Budapesten, Pozsonyban, Bécsben is megfordult. Úgy tervezte, hogy a Monarchia fővárosában telepszik le, azonban időközben kitört az I. világháború és be kellett vonulnia. A fronton harctéri festőként is tevékenykedett.
A háború után – édesanyja kérésére – nem tért vissza Bécsbe, hanem hazaköltözött Tiszaföldvárra. 1921-ben fényképészeti iparengedélyt váltott. A következő évtizedekben a településen készült képek nagy részét ő fotózta. Nem csak portrékat és családi felvételeket készített, esküvőkre, keresztelőkre, bálokra, szüreti mulatságokra is hívták. Helytörténeti szempontból nagyon fontosak a település középületeit, utcáit ábrázoló felvételei is. A II. világháború idején rengeteg családi fotót készített, mivel akkor még a legszegényebbek is fontosnak tartották, hogy szeretteiket megörökítsék, mielőtt a frontra indulnak.
Időközben családot alapított, a munkában felesége is segédkezett. Néhány évig Csongrádon is működtetett egy műtermet és a környező falvakban is sokat fotózott. Alapítója majd elnöke lett a Tiszaföldvári Ipartestületnek.
A II. világháború után a család nehéz anyagi helyzetbe került, a fotózás mellett a földeken is dolgozniuk kellett, hogy meg tudjanak élni. Király Lajos a fényképezést sosem adta fel, egészen a hatvanas évek közepéig aktívan dolgozott. 1972. július 5-én hunyt el.

Király Lajos, a múlt század első felében, zselatinos szárazlemez eljárással előkészített üveglapokra dolgozott. Az eljárás Richard Leach Maddox  (1816-1902) angol orvos és amatőr fényképész nevéhez fűződik, aki az egészségére káros étergőzt engedő kollódiumot szerette volna más anyaggal kiváltani. A módszer lényege hogy finomított enyvet (zselatint) kálium-bromiddal, és ezüst-nitráttal keverve brómezüst zselatinos emulzió jön létre. Ez üveglapra öntve megszárad és fényérzékenysége folytán alkalmassá válik kép rögzítésre. Nagy előnye volt hogy nem kellett – a korábbi nedves kollódiumos eljárással ellentétben – azonnal felhasználni, később is érzékeny maradt a felület. A legtöbb fotótörténet a modern eljárások első állomásaként tartja számon. Nagyobb érzékenysége, kényelmesebb kidolgozása mellett ez volt az első olyan negatívanyag, amelyet kisüzemben, gyárban készítettek, s a fényképész készen vásárolta.

A Kossuth-házban kialakított látványraktárban őrzött üvegnegatív gyűjtemény 1983-ban került a múzeum birtokába. Részletesebb feldolgozásukra, digitalizálásukra az elmúlt években került sor. Mivel annak idején az üvegnegatívok feljegyzések nélkül kerültek a múzeumba, számos felvételről sokáig nem tudtuk, hogy ki(ke)t ábrázol. Miután az interneten közzétettük a felvételeket megkértük látogatóinkat, hogy ha esetleg rokont, ismerőst találnak a fényképeken írják meg azt nekünk. Ennek köszönhetően azóta számos adathoz jutottunk. Azonban a lista még korántsem teljes, így továbbra is kérjük, hogy aki felismer valakit a képeken, tudassa velünk!

A digitalizált fotófelvételek a következő linkről érhetőek el:
http://tiszazugmuzeum.hu/gyujtemeny/__kiralylajos/tallozo.php?u=torol

Kategória: 60 éves a múzeum - virtuális kiállítás | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.