Állandó kiállítás

Tiszavilág – Táj és ember a Tiszazugban

A Tiszazugi Földrajzi Múzeum új állandó kiállítása az Oktatási és Kulturális Minisztérium ALFA programjának és a fenntartó Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Önkormányzat támogatásával valósult meg.

A TISZAZUG

“…A táj és föld népe olyasféle dolgok, melyek együtt értelmezhetők igazán…mikor a tájról beszélek, ha csak közvetve is, de a népről is beszélek.”

Szabó Zoltán

A Tiszazugi Földrajzi Múzeum “Tiszavilág” című állandó kiállításának első egysége a Tiszazugot, mint kistájat mutatja be.

Nyugati irányban a Tisza, kelet felöl a Hármas-Körös fogja közre. A Nagykunság irányába hiába keresünk természetes határt. Nem a felszínen, hanem a mélyben húzódik a közöttük lévő választóvonal.

A Tiszazug – eredetét tekintve – egyedülálló vidéke a tiszai Alföldnek, ugyanis létrehozásában a Duna feltöltő tevékenysége volt a jelentős. A felszín jelenlegi képének kialakításában azonban már a Tisza játszotta a főszerepet. Először a víz formálta a tájat, majd tevékenyen részt vett ebben a munkában az itt élő ember is.

Találunk itt olyan falvakat, amelyeket igen korán kiválasztott az ember a megtelepedésre, s vannak egészen fiatalok, amelyek kiválva egy-egy településből önálló életet kezdtek.

Nem is gondolnánk, hogy egy-egy címer milyen sokat elárul a településről, amelyhez tartozik. Kifejezik a települések önállóságát, hagyománytisztelet és a lakóinak önbecsülését. A tiszazugi ember gyakran használt természeti tárgyakat és jelenségeket, állatokat, növényeket címerképként. A kiállításnak ebben a részében látogatóink emlékként pecséteket készíthetnek.

A falra szerelt tárolón láthatók a Tiszazugban fúrt legfontosabb kőolajkutató fúrások magmintái, amelyeket homokkő, márga, mészkő jellemez. Az alatta lévő nagyító rendszer a lösz, a homok és a réti mészkő megfigyelésére szolgál.

Múzeumunk küldetése ennek a Tisza és a Körös által közrefogott kistájnak és az itt élő emberek kapcsolatának a bemutatása.

ŐSMARADVÁNYOK A TISZA VÖLGYÉBŐL

Az első teremben a baloldali főfalon, múzeumunk őslénytani anyagát mutatjuk be a látogatóknak. A közel 300 darabból álló gyűjteményünk országos szinten is kiemelkedőnek számít.

Marsigli olasz térképész az 1720-as években Magyarországon járva azt feltételezte, hogy a Tisza medréből kikerülő óriási csontok Hannibál elefántjainak földi maradványai. Akkoriban a Tiszát még nem szabályozták, a főmeder gyakran változtatta a helyét, mindig újabb és újabb állati csontokat mosott ki a partfalból. Még az 1800-as években is előfordult, hogy fenékhálózás közben hal helyett csontmaradványok akadtak fenn a tiszai halászok hálójában. A maradványok legnagyobb számban a löszből és az alatta lévő ún. “kék agyagból” bukkantak elő. A múzeumunkban őrzött leletek jelentős része ily módon került a gyűjteményünkbe.

Kivételt képeznek azok a mamutcsontok, amelyeket 1973-ban Hír János – akkor még tiszaföldvári középiskolás, ma paleontológus, a pásztói múzeum igazgatója – talált. A lelőhely, a tiszaföldvári téglagyár bányagödre, egy hajdani folyómeder hatalmas kanyarulata mellett terül el. A felsőbb rétegéből gazdag régészeti leletek (szarmata temető), a mélyebbekből a jégkorszaki állatvilág leggyakoribb képviselőjének, a mamutnak a maradványai kerültek elő. A laza, fiatal üledékekből gyakran könnyen porló, rossz megtartású csontok bukkannak a felszínre. Ilyen volt a téglagyári csontmaradvány is.

A leletmentést Dr. Varga Lajos, múzeumunk alapítója a következőképpen írta le: “A lösz alatti homokrétegben megtalált csontoknak csak a felső részét szabadították ki és tisztították le, vagyis félig ásták ki a földből. Majd a szabaddá vált csontfelszíneket külön-külön vizes csomagolópapírossal befedték, egyenletesen a csontfelületre simították azért, hogy a vastag gipszréteg, amellyel bekenték ezt a felületet, ne tapadjon a maradványokhoz. Amikor a fedő gipszbevonat alaposan megkötött, vékony acéldrótot használva fűrészként a csontok alsó felületét is szabaddá tették. A már összetartott csontokat ezzel a módszerrel sikerült – Dr. Jánossy Dénes professzor irányítása mellett – több tízezer éves sírjukból kiemelni, és a Tiszazugi Földrajzi Múzeumba szállítani.”

A gyűjtemény magját mamut, őstulok, ősbölény, óriásszarvas maradványok alkotják. Rajtuk kívül még sok más faj is élt itt. Ősi jávorszarvasok, vadlovak, gímszarvasok, őstulkok, vadszamarak, rénszarvasok, vaddisznók csontjai is előkerültek a Tiszazugból. Látogatóink ezeknek az állatoknak a csontmaradványait figyelhetik meg és hasonlíthatják össze.

“TI VAGYTOK A MI KATEDRÁLISAINK”

Illyés Gyula nevezte így a kunhalmokat, az Alföldnek ezeket a sajátos tájképi elemeit. Múzeumunkban a két kiállító terem között, kunhalmon “haladhat keresztül” a látogató. Miért gondoltuk azt, hogy a bemutatásuk fontos feladatunk? Mert csak azt tudjuk megvédeni a pusztulástól, amit ismerünk. A kunhalmok pedig védelemre szorulnak.

Régészeti, kultúrtörténeti emlékek őrzői. Fontos tájképi elemek, amelyek a vízformálta táj és ember kapcsolatának egyik fontos bizonyítékai. A vízmentesítések utáni időszakban, a szántóként használt területek növekedésekor, menedékhelyként szolgált a növényeknek, botanikai értékeket találunk a felszínükön.

A köznyelv kunhalom néven gyakran összemossa a településhalmokat és a temetkezési helyekként emelt kiemelkedéseket.

A településhalmok az Alföldön, jelenlegi és egykori vízfolyások partjain terjedtek el. Őstörténetünk két időszakában, a késő neolitikumban valamint a kora- és középső bronzkorban évszázadokon át virágzó falvak, városok voltak ezeken a helyeken. Az időről időre elpusztult, majd a romokon újjáépült lakóházak szintjeiből a korabeli népesség számára szinte észrevétlenül születtek, magasodtak tekintélyes halmokká. E telepek felhagyása után a növényzet vette birtokba valamennyit. Fűvel, fával, bokrokkal benőve ma már a táj természetes alkotórészének tűnnek.

A kunhalmok túlnyomó többsége a Tiszántúlon a Kr.e. IV-III. évezred fordulóján keletkezett temetkezési hely vagy kurgán. Kelet-Európa sztyeppvidékeiről területünkre a rézkor végén és a kora-bronzkor elején érkezett népcsoport képviselői temetkeztek ilyen halmok alá.

Írásos emlékek híján nevük nem maradt fenn, a régészeti kutatásban gödörsíros kurgánok népeként ismertek. E halmok sík vidékünkön impozáns látványt nyújtanak, ezért nem véletlen, hogy a keletkezésük óta eltelt több évezred alatt, újra meg újra felhasználták temetkezési vagy kultikus helynek.

“A TISZÁVÖLGY FAJTÁNK BÖLCSŐJE”

A kiállítás következő fejezete a Tiszával, az Alföldet teremtő folyóval foglalkozik. A “szőke, vad, zavaros vagy kanyargós” jelzők mellett állandó jelzője volt folyónknak az is, hogy a “legmagyarabb folyó.” A több országot átszelő Dunához képest a Tisza a történeti Magyarországhoz tartozó Máramarosi Havasokban eredt, s Titelnél ömlött a Dunába. Széchényi István nem véletlenül nevezte “fajtánk bölcsőjének. Ma már öt ország területét érinti: Szlovákián, Ukrajnán, Románián, Magyarországon és Szerbián keresztül haladva jut a Dunába.

Mikszáth Kálmán írta folyónkról: “A Tiszának máslija van. …Mikor az isten ideteremtette, máslikba gyűrte össze néhol. Kanyarog, bomlik, hol befordul, hol kifordul, mint a kígyózó pántlika.”

Földrészünkön, Európában a legszabályosabb kanyarulatok – meanderek – a Tiszán alakultak ki, mára ezek a kanyarulatok elsősorban a régi térképeken figyelhetők meg, hiszen a Tisza szabályozása során 112 átvágás rövidítette meg a folyót, vágta le kanyarulatait. A látogatók egyszerűen működő, – forgatható, lapozható – elemek segítségével ismerkedhetnek meg a Tiszához kapcsolódó mondásokkal, számadatokkal és földrajzi fogalmakkal.

A második kiállító terem végéhez közeledve egy Tiszai akvárium fogadja a látogatót. Az előtte lévő életkép a Tisza menti terület miniatűr élőhelyeiről ad ízelítőt. Együtt, békében figyelhető itt meg a halászsas, a zöld küllő, a vízityúk és a vidra.

Az európai folyók rangsorában a Tisza hosszát tekintve a 13. helyen áll, de a magyar emberek gondolatvilágában kitüntetett szerep jutott neki. Ennek számos oka közül az egyik a legendás halbősége.

A Tisza áradásai és a mindenkori halzsákmány között szoros kapcsolat volt. A vízszabályozások következtében ugyan eltűntek a nagy halszaporulatot biztosító élőhelyek, de még így is halfajokban gazdag a folyónk. A tiszazugi szakaszon a szakemberek 54 faj előfordulását mutatták ki. Az akváriumunkba közülük csak néhány kerülhetett.

A Tiszazugban élőket idestova másfél évszázada emberkéz alkotta kultúrtáj veszi körül. Az átutazónak természetes a gátak látványa, az, hogy a terület biztonságban van a folyók kiöntéseitől, az árvizek pusztításaitól. A Tisza és mellékfolyói az elmúlt években azonban ismét megmutatták erejüket, megdöntve az eddig mért legmagasabb vízállás-értékeket.

Az évezred árvizének nevezték a 2000-ben bekövetkezett áradást, amit 2006-ban újabb követett. Túl gyakran mutatják meg erejüket a folyók, s bizonyos, hogy a magas vízszintek nem szerencsétlen véletlenek következményeként jöttek létre.

A kialakult helyzet a Tisza vízelvezető képességének romlásával magyarázható, amelynek hatására, nemcsak az árvízszintek emelkedtek, hanem növekedett az árhullámok tartóssága, s így az árvízi kockázat mértéke is.

A Tisza-völgy árvízi biztonsága ma már nem érhető el a töltések magasságának folyamatos emelésével. A “Vásárhelyi terv továbbfejlesztése” nevet viselő program némileg visszatér az egykori elődök módszeréhez: tározók kialakításával, a folyók megcsapolásával érhető majd el a vízszint csökkentése.

Addig is a Tisza mentén élők veszély esetén aggódva figyelik a vízállásjelentést, szorongva sétálnak ki a folyópartra “megnézni a nagy vizet;” ha szükséges, százával töltik a homokzsákot, és erejüket megfeszítve adogatják a töltés magasításához. Ilyenkor vesszük észre, hogy a Tisza nagyon is jelen van életünkben. Ám mégsem tudunk úgy gondolni rá, mint esküdt ellenségünkre…

MI HÁT A VARÁZS E TÁJON?

…kérdezi Erdei Ferenc, s így válaszol: “Legvonzóbb szépségeit rejtve tartja, de értő óvatossággal közelítve, örökre rabul ejti azt, aki egyszer is felfogta lényegét. Természet és ember alkotta táj ez.”

Kiállításunk végén mindenkit arra biztatunk, hogy keresse fel és ismerje meg a Tiszazug értékeit.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.